Egy hete álltam az újságárusnál, és épp kezdett csábítani az ELLE magazin, mikor felfigyeltem egy szürke-piros címlapra. Csak úgy vonzott a kiskosztüm, piros táska kombináció. A címen meglepődtem: Haszon nőknek. Hírből már hallottam, és távolból már ta
lálkoztam a Haszon című gazdasági magazinnal, de egészen eddig nem tudtam, hogy van egy kimondottan nőknek szóló kiadása is. Szó szerint a címlap alapján megvettem. Egész héten bújtam, újra és újra elolvastam. Főszerkesztője Bezselics Ildikó, ami már reménnyel töltött el az első lapozgatás alkalmával. Minden szám egy bizonyos, nőket érdeklő témáról szól, a mostani szám például a divatról. Persze szigorúan gazdasági és társadalmi megközelítésben. Engem lenyűgözött. Van benne minden, ami érdekelheti az olyan divatrajongókat, akik nem szeretnek pasizási trükköket, divatbazárokat, vagy fotósorozatokat böngészni. De azoknak is ajánlom, akik eddig csak a fentieket ismerték, mert egy egészen új megvilágításból ismerhetik meg a divat világát.
2010. március 31., szerda
Haszon nőknek
A divat nem csak üzlet…
A divat nem csak üzlet, hanem örömforrás is. Be kell ismerni, hogy nagyon sok esetben a viseletünk, az életmódunk, a cselekedeteink mondják meg, kik vagyunk. Az önkifejezés fontos eszközeként jelenik meg, és nem csak a mai kor
ban. Mindig is fontos volt, csupán nem jutott el ilyen széles közönséghez. Gondoljunk csak a francia királyi udvar divatszabályai közül arra az egyre, mely meghatározta, hogy a királyon kívül még kik azok a kiváltságosok, akik piros sarkú cipőt viselhettek. Tehát nem tekinthetjük korunk „betegségének”. Amit viselünk, ahogy viseljük, az adja akaratlanul is az első benyomást rólunk. Rendkívül fontos az összhatás, hiszen ez stílusunkat is kifejezi: megmutatja, mennyire vagyunk célra törőek, hogyan viszonyulunk környezetünkhöz, sőt feltételezi beszédstílusunkat is anélkül, hogy megszólalnánk. „Tulajdonképpen az első számú kommunikációs eszköz, ha magunkat, megjelenésünket marketingszempontból próbáljuk megközelíteni.”(*) Ezért érdemes odafigyelni a hétköznapokban is, hogy mit üzenünk külsőnkön keresztül a világnak. Manapság már nagyon sok minden függ ettől…(*) Bezselics Ildikó
2010. március 25., csütörtök
Alkatok
(fordította: Szabó Lõrinc)
Görbe tükör II. - A leszivárgás-elmélet rejtelmei
Az egyes fogyasztási cikkek értékét inkább az adja, hogy milyen jelentést adunk neki, és nem az, hogy mennyi munkába kerül az előállítása. Életünk szimbolikus jelentéssel felruházott dolgokról, tevékenységekről szól, ezeket akarjuk megszerezni magunknak.
Az ipari forradalom után arra törekedtek az emberek, hogy „dologtalanságukat” külső jegyekkel jelezzék, még ha az nem is volt úgy. Ennek oka, hogy az uralkodó osztályra kívánnak hasonlítani, aki „dologtalan”.
Ma persze kicsit máshogy van. A divat területein uralkodó osztályok korántsem dologtalanok, de még mindig velük akarunk azonosulni. Vagyis a régivel ellentétben nem dologtalannak akarjuk mutatni magunkat, hanem szokásaikat, életmódjukat, munkájukat kívánjuk magunkévá tenni valamilyen formában.
A vebleni képletben (*) az ember mozgatórugója alapvetően az irigység, de szerintem megjelenik a versenyszellem - a „legyek olyan és még jobb is, mint ő” cél kitűzése -, és a birtoklási vágy is.
Azt el kell ismerni, hogy Veblen modellje nagyon leegyszerűsített. Nem jelenthetjük ki, hogy a társadalom egy értékrendszerrel rendelkezik. A társadalmi heterogenitásból eredően minden, amit a társadalom hoz létre, maga is heterogén lesz. Tehát az értékrend is más és más formában, minőségben mutatkozik meg. Ha a leegyszerűsített modell szerint azt tartjuk, hogy a társadalom homogén, nem is alakulhat ki divat, hiszen ez folyamatosan fejlődő jelenség, amiben az individuum és annak egyedisége szükséges. Ez alapján alakul ki a hasonulási és elkülönülési vágy is.
Ami a társadalom bizonyos rétegeiben divat, az egy másik rétegben vagy csoportban nem feltétlenül számít annak - ez teljesen egyértelmű. A többségnél azonban megfigyelhető, hogy a elit rétegét, illetve annak bizonyos tagjait tekintik követendő mintának. Ők szintén más és más értékrenddel rendelkezhetnek, így mindenki megtalálhatja a számára leghitelesebb sztárt.
Egyet értek Veblen azon gondolatával, miszerint a divat motorja valójában a középosztály. Amióta megerősödött, ez a réteg magát a változékonyságot hordozza pontosan azért, mert előrébb kíván jutni, és ehhez a már elől járók dolgait igyekszik átvenni.
Az elkülönülési vágy pedig arra sarkallja az elit tagjait, hogy valami újat, eredetit, még nem szokványosat találjanak ki, valósítsanak meg vagy kövessenek.
És itt be is zárul a leszivárgás-elmélet ördögi köre, hiszen ez az új ismét eléri a középosztályt, aki ismét azonosulásra törekszik.
A divat tehát örök körforgásból áll, és saját ellentmondása tökéletesen kivehető: mi is a divat? Amit még csak kevesen követnek, de a leszivárgás után sokan fognak, vagy ami már tömegek számára is elérhető?
(*)Thorstein Bunde Veblen - norvég-amerikai szociológus és közgazdász; vebleni képlet = leszivárgás elmélet
2010. március 9., kedd
2010. március 6., szombat
Akarom azt a cipőt!
Lehet egyetérteni vagy elhatárolódni ettől a kijelentésétől, de annyi biztos, hogy a női szeszély része.
A márkamustra mellett a cipőtörténelembe is betekintést nyerhetünk, ha elolvassuk a könyvet. Humorosan elmélkedik a lábbelikről, és pikáns sztorikkal is megspékeli írását a szerző: például elmeséli, hogyan lopott cipőt Marilyn Monroe.
Mikor először vettem a kézbe a könyvesboltba, azonnal tudtam, hogy annyira kell nekem ez a könyv, mint egy pár csinos és kényelmes topánka… Arra számítottam, hogy egy lányos sztori keretében, sorok között olvasva tudok majd meg újat erről a világról. Ezzel szemben egy reális és – mondhatni – tematikus írást kaptam.
A közel 180 oldalon még cipőpszichológiát is találtam. Érdemes tehát legalább egyszer elolvasni, ha rejtett cipőmániánkra szeretnénk rádöbbenni. Mert mondjon akármit a világ, mi nők vagyunk, és akarjuk azt a cipőt, legyen topánka, csizma, lakk, tűsarkú vagy edzőcipő…
Őrült dekoltázs
A 17. században, Cromwell halála után Angliában a megviselt társadalom könnyebb életre áhítozott, így támogatták a Stuart-ház restaurációját.
De II. Károly hatalomra kerülése után a királyi udvar nem emlékeztetett önmagára. A politika nem nagyon érdekelte az uralkodót, annál inkább az élvhajhászás: temérdek szeretője volt, és azzal bosszantotta portugál feleségét, hogy kéjhölgyeit udvarhölgyekké tette. Nemtörődömségének is köszönhető, hogy megindult a polgárság önszerveződése és 1695-től a sajtószabadság is.
Hedonizmusa igen csak hírhedt volt: az udvarban az számított divatosnak, aki fedetlen keblekkel mutatkozott. Ez a „totális” dekoltázs az udvari élet erkölcsi lazulását is jól példázza.
Franciaországban ugyanekkorra tehetjük a szögletes dekoltázs íveltebbé válását. Az angol „divat” ugyan nem jelent meg itt, de a kerek vonalak szexuálisan még vonzóbbá tették viselőjét. Olyannyira kihívónak találták Európa szerte ezt a formát, hogy 1730-ban például megtiltották a nőknek, hogy kerek dekoltázzsal lépjenek be bécsi templomokba.
A 18. századi nők már csak minimális mértékben takarták el mellüket. A kihívó viselet pedig annál inkább elvárt lett, minél jelentősebb társadalmi eseményről volt szó. Ilyenkor szabadabban kellett megmutatni a melleket, mint a hétköznapokban.
A divatnak ezt a vonását ma is megtalálhatjuk, mikor a sztárok ruháit figyeljük meg a hétköznapokban és a vörös szőnyegen.
2010. március 2., kedd
2010. március 1., hétfő
Tim Burton visszatért a Disney filmgyárba...
