2010. november 30., kedd

Arcpakolások zimankós estékre

A hideg és az alacsony páratartalmú levegő kiszárítja a bőrt. A gyors kezelésért nem kell rögtön a kozmetikushoz rohanni, csupán egy fél órát kell szánnunk arra, hogy ápoljuk fáradt arcunkat. A hozzávalókhoz pedig legfeljebb a sarki boltig kell elmenni.



Normál bőrre


Csokis pakolás

Hozzávalók:

  • 10 dkg étcsokoládé
  • 1 evőkanál darált mandula
  • 1 teáskanál citromlé
  • 2 evőkanál méz


A csokit olvaszd fel, tedd hozzá a mandulát, a citromlét és a mézet. A kész masszát alaposan masszírozd a bőrödbe, majd negyed óra után mosd le langyos vízzel!


Vízhiányos bőrre


Mézes-gyümölcsös pakolás

Hozzávalók:

  • 1 evőkanál méz
  • Szőlő, őszibarack vagy dinnye leve


A gyümölcsös mézet kend fel az arcodra és a dekoltázsodra! Negyed óra után mosd le, és kend be bőrödet a szokásos nappali krémmel.


Zsírhiányos bőrre


Mézes-túrós pakolás

Hozzávalók:

  • 2 evőkanál méz
  • 3 kanál túró

Az összekevert készítményt 10-12 percig kell pakolásként használni. Langyos vízzel mosd le! A pakolás előtt érdemes kamillás vagy citromfüves gőzfürdővel puhítani az arcodat.



Zsíros bőrre

Joghurtos-banános pakolás


Hozzávalók:

  • 1 egész banán
  • ½ pohár joghurt


A banánt egy pohárban törd pépesre, majd add hozzá a fél pohár joghurtot! 15 perc után távolítsd el arcodról a pakolást! Érdemes előtte gőzfürdővel puhítani az arcot, hogy a hatóanyagok felszívódását megkönnyítsd.




Természetesen, bármely bőrtípusba tartozik a bőröd, a pakolások előtt meg kell tisztítanod arcodat! És amíg rajtad van a pakolás, relaxálj, pihenj, és ne foglalkozz a világgal! :)



Karácsony, te rémálom!

Személy szerint, nekem, a karácsony nem éppen a boldog meglepetésektől és a „Jaj, alig várom, hogy lássa! El fog ájulni!” - érzéstől teli, hanem a rettegéstől.

Nem klasszikus értelemben vett rettegéstől, hanem az ajándékozásétól, amely nem tartozik éppen az erősségeim közé. Fehér holló ritkaságú nálam a jó ötlet és akkor még a megvalósítás, vásárlás nem is került képbe. Szóval borzalmas dolog ez.


Akkor kezdődik a lelki terror, amikor október végével felkerülnek a karácsonyi díszítések és a november is már arról szól, hogy nemsokára itt a nagy fenyőfás nap. Karácsonyi vásárok, girlandok, és zene…, egyenlő egy végzetes lelkiismeret-furdalással. Persze nem hagynám, hogy beszippantson a kereskedelem, de nagyon jó trükkjei vannak.

Nem tudok olyan ajándékot választani, ami (1.) igazán tetszene a címzettnek, (2.) megéri az árát, (3.) nem kell érte órákat kutatnom!


Annak érdekében tehát, hogy ne is gondoljak az ilyentájt átélt kudarcaimra, el is kerülöm az ilyen helyeket. Amivel nem oldottam meg a problémát. Olyannyira nem, hogy lassan eljön december 24-e reggel és én nem vettem semmit. Így kerül mindig a képbe az utolsó pillanatos vásárlás.

Mint mindenki tudja, ez nem megoldás. De mit tegyek?



Üdvüzlettel,

Vera

2010. november 29., hétfő

Egy zsidó lány története


„81 éves vagyok, 65 éve dolgozom. Férjem betegsége miatt (stroke – a szerk.) az életem erőteljesen bezárult, a lakáshoz kötötté vált, de nem tudok már megváltozni. Mint az elmúlt évtizedekben minden nap, hajnalban ébredek, s jobb hiányában az időmet valami hasznos tevékenységgel kívánom eltölteni, nehogy kortársaimhoz hasonlóan szellemileg teljesen beszűküljek. Megbízatásaim száma folyamatosan csökken, bár még mindig aktívan dolgozom. Megéltem a zsidótörvényeket, a nyilasok uralmát, a második világháborút és a szocializmust. Laktam csillagos házban, védett házban, gettóban, majd a felszabadulás után bérlakásban. Voltam banki segédtisztviselő, egyetemi párttitkár, politikai gazdaságtan tanár, most szakértő.”



Kicsit rendhagyó interjút olvashattok, ami nem tartozik ugyan a divathoz, a kultúrához mégis. Magyarországon manapság erősen antiszemita nézetek terjednek főleg a fiatalok körében, amik nem biztos, hogy előre viszik az országot. Már csak nagyon kevesen emlékeznek a második világháború borzalmaira, és arra, amit akkor több millió ember élt át.

Vidékről a legtöbb zsidót deportálták és „elpusztították”, de Pesten egész nagy volt a túlélés lehetősége.

Neve elhallgatását kérő interjúalanyom őszintén mesélt arról, hogyan élte meg, sőt, hogyan élte túl a második világháború borzalmait. Ember tudott maradni a meghurcoltatások után is, amit sokszor úgy írt körül az interjú alatt: „azt nem lehet szavakkal elmondani”.



Milyen családi körben nevelkedtél a második világháború előtt?


1929. szeptember 19-én születtem, anyagilag nagyon szerény körülmények között élő, de azt titkolni igyekvő zsidó családban. Mióta az eszemet tudom a kilencedik kerület egy eldugott utcájában, a Telepy utcában éltünk egy kis, félkomfortos lakásban. Fürdőszobánk nem volt, de vécénk igen.

Apám ügynökként járta az országot, borotvapengét árult, amiből nem tudta eltartani a családot. Anyám nem dolgozott, a mai napig nem értem, miért. Mindig arra buzdított, hogy a legjobb tanuló legyek, amit – hiába voltam kitűnő tanuló – sosem érhettem el. Mint zsidó lány másodrendű állampolgár voltam, vagyis bármelyik nem zsidó osztálytársam jobb volt nálam. Még az iskolában is megosztottak minket.



Volt egy bátyád is…


A család szégyene volt. Úgy tartja a családi história, hogy kiskorában agyhártyagyulladást kapott, és ennek valamilyen szövődménye, hogy bűnözővé vált. Én magam ezt nem hiszem. Kiskorú bűnözőként sokat volt javító-nevelő intézetben, és csak akkor volt nyugodt életünk. Amikor kint volt, még a saját családjától is lopott. ’44-ben Kassán volt javító intézetben, onnan az összes zsidót Auschwitzba deportálták és elgázosították. Nem tudtuk pontosan, hogy mi történt vele, de anyámmal úgy gondoltuk, a háború egyetlen pozitívuma, hogy többé nem jött haza.



Mi történt a többi családtagoddal?


Anyámmal végig együtt voltunk. Apámat munkaszolgálatra hívták be, és gyalog hajtották Németország felé, de nem bírta a tempót, így Pozsosnyliget-újfalunál többekkel együtt fejbe lőtték, és tömegsírba temették. A mártírok tábláján ma is ott a neve.

Apám családja vidéki volt, senkit nem hagytak életben. Anyám családja Pesten élt, közülük többen túlélték a háborút.



Kislányként hogyan élted át a másodrangú állampolgárságot?


1944 májusában elrendelték, hogy a zsidóknak sárga csillagot kell viselniük, csak meghatározott időben járhatnak az utcán, és összeköltöztettek bennünket a „csillagos” házakba. Mi a Wesselényi utcába költöztünk a nagybátyámékhoz. Az ő házuk is „csillagos ház lett. Tudtam, hogy a sárga csillagot azért kell viselnünk, hogy meg tudjanak különböztetni a keresztényektől és az „elsőrendű” állampolgároktól. Velünk, mint huszadrangú állampolgárokkal pedig „bármit” csinálhatnak. Azzal vigasztaltam magam, hogy ez a sárga csillag egy „kitüntetés”, ezért ezt büszkén kell viselni, mintha valamilyen érdemrendünk lenne. Így is viseltem.



Voltak olyan pillanatok, amikor veszélybe kerültél?


Akkor minden nagyon veszélyes volt. Hallottuk, hogy a svéd nagykövetségen lehet védelmi papírokat kiváltani, és ezzel védett házba költözni, ahonnan nem deportálnak zsidókat. Anyámmal három napig felváltva álltunk sorba, és sikerült megszereznünk az iratokat. Máig nem tudom, hogy honnan szedte össze rá a pénzt.

Mielőtt beköltözhettünk volna a védett házak egyikébe egy reggel jöttek a nyilasok, összeszedtek minden házban lakó nőt, köztük anyámat és engem is, és elhajtottak bennünket a Tattersaal-ba (a mai Aréna Pláza – a szek.). Menekülő csomagunk már hónapok óta össze volt készítve erre az esetre.

Ott álltunk egy egész nap és egy egész éjszaka zuhogó esőben, egymás hátát támasztva, a csomagjainkat őrizve, megalázva, agyonázva, emberi méltóságunktól megfosztva. Ezt akkor, gyerekfejjel is tudtam.

Reggel megkezdték a tömeg bevagonírozását. Ekkor anyámmal együtt, néma jeleket váltva eldöntöttük, hogy megpróbálunk kiszabadulni. Odamentünk hullafáradtan, csurom vizesen az egyik nyilas őrhöz, s arra kértük, hogy vigyázzon a csomagjainkra, amíg mi elmegyünk vécére. Szerencsénk volt, mert elvállata. Mi pedig szép nyugodt lépésekkel, miközben a torkunkban dobogott a szívünk, elhagytuk a Tattersaal épületét és hazamentünk a Wesselényi utcába. Amikor senki sem látott, elhajítottuk a csillaggal megjelölt kabátjainkat is.

Aztán sikerült a védett házba költöznünk.



Ismersz olyat, akit akkor vagonra tettek, de túlélte Auschwitzot?


Igen. Mikor már asszonyként főiskolára jártam, találkoztam egy lánnyal, akinek az alkarján ott volt a sorszáma. Borzalmasan, örökre megbélyegezve. Szerencséje volt, hogy túlélte, bár már akkor elvették tőle a jövőjét. Rajta ugyanis kísérleteztek, és meddővé tették. A főiskolai évek alatt összeismerkedett egy fiúval. Sokszor mentünk együtt kávézni, és látszott rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást. De a fiú gyerekeket szeretett volna, amit ő nem tudott megadni. Elhagyta a szerencsétlen lányt, aki egyik este hozzánk jött volna vacsorázni. Betegségre hivatkozva mondta le a találkánkat, és még aznap este öngyilkos lett.



Térjünk vissza egy kicsit a védett házhoz. Ott milyen volt?


Alig volt mit ennünk, és a 36 összezárt ember, éhségében állandóan finom ételekről beszélt. Felnőtt barátnőmmel, Marival elhatároztuk, hogy elmegyünk a sarkon táborozó német katonákhoz, és kérünk tőlük főtt ételt. Naponta lejártunk hozzájuk, természetesen csillag nélkül. Tört németséggel össze-vissza hazudtunk nekik, de kaptunk egy-egy csajka főzeléket vagy levest. Ez tartott minket életben.

Utólag visszagondolva csodálkozom anyámon, és Mari anyján is, akik féltve őriztek és szerettek, hogy elengedhettek a német katonák közelébe bennünket. De az éhség nagy úr! Ha rájöttek volna a németek, hogy kik vagyunk, helyben agyonlőhetnek minket.



Aztán jött a gettó…


Egy nagyon hideg decemberi hajnalon történt. Jöttek a nyilasok és zárt, tömött sorokban elhajtottak a gettóba. Egy Kazinczy utcai lakásba helyeztek el sokadmagunkkal. Semmi hely sem volt, egy ágyon ketten aludtunk. Emlékezetem szerint ekkor már folyó víz nem volt, arról nem is beszélve, hogy élelmiszerünk sem.

A gettóban töltött napokra csak nagyon hézagosan emlékszem, mert teljesen legyengülve jórészt csak feküdtünk az ágyon. A közelünkben folyamatosan csapódtak be a bombák és a lövedékek, és csak arra vártunk, hogy így vagy úgy, de vége legyen.



Az elmeséltek alapján számodra a felszabadulás tényleg felszabadulás volt.


Leírhatatlan érzés volt az a „szabadság”. Vége volt a borzalmaknak, a rettegésnek, és végre emberként lettünk szabadok. A gettóból kifelé egy hulla halom tetején megláttuk anyámmal nagyapám meztelen tetemét, ami örökre beleégett az emlékeimbe.


Ennyi borzalmas élmény után hogyan tudtál normális életet élni?


Olyan élmények ezek, amelyeket elfelejteni soha sem lehet, túl azon, hogy a családdal mi történt. Én viszonylag hamar túltettem magam rajta, próbáltam kialakítani a saját életemet.

Az igazi felszabadulás azt is jelentette, hogy teljes szívemből váltam kommunistává. Olyanná, aki azért a rendszerért hajlandó volt ingyen is dolgozni. Mert az adta meg nekem a szabadságot. Nem lettem rossz ember, mindenkinek igyekeztem segíteni. Rám talált a szerelem is. És utólag visszagondolva az együtt töltött közel hatvan évre úgy érzem, hogy nincs mit egymás szemére vetnünk. Végig igyekeztem dolgos és hasznos társ, szerető, gyöngéd feleség, és jó anya lenni.


Mit gondolsz az életedről?


Nehéz volt, de rengeteg örömöt kaptam a családomtól és a barátaimtól. Már csak emelt fővel, büszkén szeretném befejezni az életet, azzal a vigasztaló gondolattal, hogy két szép, tehetséges gyereket és két szép, tehetséges unokát adtunk a „világnak”, és talán nem hiába éltem, nem hiába küszködtem, tanultam, dolgoztam, szerettem, próbáltam erőmön felül segíteni az embereken. Megítélésem szerint ennyi elég egy eredményesnek, „teljesnek” mondható élethez.

2010. november 27., szombat

Kicserepesedett téli átok ellen

Tegnap estére mondták az első havazást. Vagyis itt a tél. Zimankós hideg, ami megviseli a szervezetünket. Egyre kevesebb a napfény, és egyre többször vesszük észre a kirepedezett bőr, a fénytelen haj és a sápadtság jeleit. Hogy mit lehet tenni ellene? 7 tippben itt a válasz!


  • Télen meleg fürdőre vágyik mindenki, de ez nem egészséges a bőrünknek. Ahogy a csapból folyó kemény víz sem. Ne állj 10 percnél tovább a zuhany alatt, és csak langyos vizet használj!
  • A hidratálás is jobban teszi, ha a feje tetejére áll! Ha logikusan végiggondolo d te is rájössz, hogy miért. A hidratálás lényege, hogy vizet juttatsz a bőröd alsóbb rétegeibe. Ha odakint fagy, akkor az így bejuttatott vízmennyiség is meg fog fagyni. Ettől pedig még inkább kirepedezik a bőröd. Javaslatom, hogy nappalra zsíros krémet használj, ami védőréteget képez az arcodon. Hidratálást pedig este, lefekvés előtti programként űzd!
  • A fent leírtak egész tested ápolására is igaz. Véletlenül se indulás előtt használd a testápolódat vagy a kézápolódat.
  • A kirepedezett bőrre csak egy megoldás van: radírozz! Mielőtt leápolnád fáradt bőrödet, szabadítsd meg az elhalt hámsejtektől. Ezzel segíted a regenerálódásban is.


  • Ajkaid ápolását se hanyagolhatod el! Ha kicserepesedik, és már nem használ az ajakápoló sem, ragadd a kezedbe este a fogkefédet, és körkörös mozdulatokkal kezd el masszírozni. Arra ügyelj, hogy puha, vizes sörtét használj, így kisebb az irritáció esélye. Utána pedig kenj rá egy kis klasszikus niveát! Reggel puha ajkakkal fogsz ébredni.
  • Ha hajad száraz és fénytelen, akkor keress valami vitalizáló hajpakolást, ami tápanyaggal és vitaminokkal tölti fel.



  • Házi praktika: kúraszerűen fogyassz élesztőt! Olyan anyagok vannak benn, amik növelik a szaru védekezőképességét és serkentik a megújulását. Vagyis mind a bőrnek, a hajnak, és még a körömnek is segít a hideg téli hónapokban. Két hétig egyél minden nap egy csipetet, és szemmel látható lesz a változás.




2010. november 24., szerda

Stylistocska gombocska I.

A ruha is teszi az embert


Nem is olyan régen még úgy gondoltam, hogy mindenki tudja mi áll jól saját magának. Ha valakinek van saját ízlése, akkor azt mindenki másnak el kell fogadnia. Persze ez utóbbi tény még mindig megállja a helyét, de hogy mindenki tudja, mi előnyös számára, az már régen nem.



Úgy gondolkodtam mindig, hogy az én személyiségemnek része az öltözékem, és senki ne szóljon bele. A vizsgákra vagy állás interjúra kiöltöztem, de általában megmaradt nálam a farmer, póló és tornacipő összeállítás. Ezeket mind a mai napig nagyon szeretem, hiszen rettentő kényelmesek, de át kellett állnom egy olyan stílusra, amiben komolyan vesznek.

Ciki, nem ciki, volt, hogy az öltözködésem miatt kiskorúnak néztek, miközben 25 éves vagyok. 40 évesen örül a nő, ha 10 évvel fiatalabbnak nézik, most viszont még nagyon bánt a dolog. Dolgozni és fiatal felnőttként érvényesülni nehéz, ha az embert még gyereknek nézik.

Sürgősen változtatnom kellett. Elkezdtem keresni a megfelelő megoldást a problémámra, és szerencsém volt, mert belefutottam a segítő kézbe. Találtam egy stylistot (öltözködési- és stílustanácsadót). Nem csak azt mondta meg, hogy mi áll jól nekem, de az új formavilágot is segített beleilleszteni a saját stílusomba. Rájöttem, hogy kell az ő szakértő szemlélete ahhoz, hogy egy egységes és a számomra megfelelő, előnyös külső kép alakuljon ki rólam.


Azóta sokat változtam, pedig csak az út elején járok. A kinézetem és ennek köszönhetően belső valóm is folyamatosan alakul. S bár sok még a tennivaló meglátjátok majd, hogyan haladok előre!



Üdvözlettel,

Vera



Az vagy, amit eszel...

...akkor is, ha kultúrát fogyasztasz. Statisztikák szerint a fiatalok többsége csak a populáris és a média által preferált „kultúrát” ismerik. Olvasni nem szeretnek, és ha mégis muszáj, sokuknál felüti fejét a funkcionális analfabétizmus.



De nem csak az olvasásról van szó. Nem ismerik a klasszikus filmeket, régi korok nagy művészeit, és tehetségük gyümölcseit. Petőfi persze mond valamit, de ha Kafkáról vagy Rembrandtról kérdezik őket, nagyokat pislognak. Általános műveltségük mélyen a béka hátsója alatt van. Nem tudják, hogy jövőjüket mennyire befolyásolja a későbbiekben az, ha felismernek egy Mozart zongorajátékot.


Íme néhány kötelező nem csak a múlt évezredből!




Film:


Az ötödik elem, Amerikai Gigolo, Hogyan kell egymilliót lopni?, Sabrina, Chicago, Casanova, Alice Csodaországban, Eredet, A Hercegnő, Közelebb, Frost-Nixon, Herkules (rajzfilm), Szörny Rt., The blind side, 500 nap nyár, Mad Money, Nők, South Park, Reklámőrültek








Könyv:


Vladimir Nabokov – Lolita

Lewis Carroll – Alice Tükörországban

Görög mitológia

Shakeapeare – Hamlet, Rómeó és Júlia, Tévedések vígjátéka, szonettek

Szalai Vivien – Hamis gyönyör

J.R.R. Tolkien – A Gyűrűk Ura

Milan Kundera – Nevetséges szerelmek

Szun-ce – A háború művészete

Henrik Ibsen – Nóra

Szabó Magda - Abigél




Művész:


Leonardo da Vinci, Salvador Dalí, Frida Kahlo, Claude Monet, Georgia O’Keeffe, Andy Warhol, Egon Schiele, Martin Munkacsi, Alfons Mucha, Annie Leibovitz, Helmut Newton, Mario Testino




Zene:


Bach, Beethoven, Debussy, Dvorak, Alicia Keys, Michael Bublé, The Fugees, Queen, Katie Melua, Cheryl Cole, Christina Aguilera, Coldplay, Damien Rice, Hans Zimmer, Harcsa Veronika, Muse, My Chemical Romance, One Republic, Jon Schmidt





One Republic - All The Right Moves


2010. november 23., kedd

Breakfast at Lanvin’s

Egy reggel(i) Lanvin-nel


Fogcsikorgató, hajnali hidegben indultam el otthonról. A sötétség mellett az álmosság volt csak tapintható az utcákon, és engem is csak az tartott ébrem, hogy ma volt a Lanvin for H&M kollekció megjelenése.



Fél hétkor értem a Vörösmarty térre, ahol akkor még csak 30-35 ember várt vacogva. Akik munkába igyekeztek, nem tudták mire vélni az ácsorgó, aprócska tömeget. Bezzeg mi az üzlet előtt felállított kordonnál a nagy durranásra vártunk. Dübörgött az ébren tartó zene, szemeinket pedig a kirakat színpompás ígérete kísértette: a miénk lehet minden. Közben majszoltuk a friss croissant, és szürcsöltük a forró kávét, amit a nagy alkalom részeként szolgáltak fel.

Persze a várakozás percei egyre feszültebbek lettek. A rendszer ugyanaz volt, mint a Jimmy Choo kollekciónál tavaly: karszalaggal lehetett bejutni az elzárt területre, 15 perces limit volt egy csoportnak, és minden terméktípusból csak egy példány lehetett a vásárlók tulajdona. Pozitív változtatás volt, hogy minden csoport érkezése előtt feltöltötték a kínálatot, így egyenlő esélyekkel indultak a később érkezők is.

Azért volt üröm az örömben, amit még én divat-analfabéta is észrevettem. A ruhák széle nem volt szépen kidolgozva, igénytelennek hatottak a divatház hírnevéhez. A cipők sem úszták meg: ahogy egy nő felpróbálta az egyik lábbelit, leszédültek róla a rá ragasztott üvegkristályok. Valószínűleg a test súlya miatt. De ezek a hibák nem jelentetik a kollekció gyenge voltát, csupán azt, hogy a Lanvin-minőséget a Lanvin divatház és nem a H&M limitált kollekciója adja.

Már hetekkel ezelőtt, jó alaposan végignéztem a kollekció minden darabját, és céltudatosan léptem a zárt területre, hogy az áhított nyaklánccal kezemben, diadalittasan távozzam.

A csomagolással mindenki elégedett lehetett, egyszerű, szép és minőségi volt. A ruhákat nem csak ajándékzacskóba, de még ruhás zsákba is beletették.

Különlegesség, hogy a kordonon kívül, de az üzleten belül bárki vehetett magának Lanvin által tervezett anyagtáskát, amivel jó ügyet szolgált. A 790 forintos árral az Unicef tevékenységét támogattuk.

Az egész reggel örömteli volt a különleges vásárlási élménynek köszönhetően.

Kíváncsian várom, hogy ki tervez „luxus”kollekciót legközelebb! Én ott leszek!




Üdvözlettel,

Vera


Női valóság?

Miközben sétálsz az utcán, utazol a metrón, vagy vársz valakit, gondolkodtál már azon, hogy a melletted elhaladók vajon kik? Próbáltad már ruháikból, viselkedésükből, elkapott szavaikból kitalálni, hogy milyen munkájuk és életük van?



Egy igazán elgondolkodtató könyv került a kezembe a múlt héten, ami alapjaiban változtatta meg gondolataimat a nők viselkedéséről, céljaikról és életvitelükről. Pedig magam is nő vagyok…


Szalai Vivien első könyve megdöbbentő őszinteséggel mesél arról a világról, amit mi, hétköznapi emberek csillogóan-ragyogóan szépnek és gondtalannak látunk. Benne mégis ármányokkal, kétségbeesett gazdagokkal és zátonyra futott, érzelmek nélküli életekkel találkozunk. A Hamis gyönyör című könyvben a legkeresettebb magyar luxusprostituált igaz történetével ismerkedik meg az olvasó. A gondolatok és vallomások sorát megdöbbentő közönnyel tálalja elénk a Szofi álnevű lány, és merőben elgondolkodtat azon, hogy valóban ő él elítélendő életet, vagy ő csak bevallja azt, amit mások nem mernek.



Ki is az igazi prostituált? Az a nő, aki vállalja, hogy pénzért nyújt szolgáltatásokat, vagy az, aki magának ugyan bevallja, mások előtt azonban tagadja, hogy a „szeretett” férfit nem is szereti annyira, ellenben a pénzét és azt, ami neki jut ebből, igen.


Aki luxusprostituáltként keresi meg a betevőjét, nem ismerjük fel az utcán. Míg azok a lányok, akik szexuális vonzerejüket ruhájuk mikéntjével akarják erősíteni – sikerrel vagy sikertelenül-, addig a testükből élő nőket kifinomult ízlés lengi körül nappal, és este is csak egy csipet közönségességgel fűszerezik meg. Nem az a céljuk, hogy prostituáltnak nézzenek ki, hanem, hogy kívánatossá és sejtelmessé tegyék magukat a férfiak szemében.


Ők vállalják, hogy eladják magukat, és mi?


2010. november 19., péntek

A pillák téli álma

Időnként minden testrészünknek szüksége van regenerációra, így a pilláinknak is. Egyik este, a szokásos arctisztítás alatt vettem észre, hogy már nem a régi mennyiségű pilláim köszönnek vissza. Ráadásul rövidebbek is.



Persze használhat az ember lánya dúsító és hosszító spirálokat horribilis összegekért, de attól még nem lesz egészségesebb. Épp ellenkezőleg: tovább terheli és károsítja. Piacra dobtak már tápláló és növekedést serkentő szemfesték lemosókat, amiknek ilyen-olyan szuper hatásuk van. De azzal segíthetjük legjobban a regenerálódást, ha jó pár hétre leteszünk a csábos pillantást ígérő termékekről. Érdemes ebben a „szünetben” sok vitamint és növekedést serkentő készítményeket fogyasztani, ezzel ugyanis felgyorsíthatjuk a folyamatot. És a jó pár hétből lehet, hogy csak pár hét lesz. Aztán szebben tündökölhetünk, mint előtte!

Tuti tipp: Az élesztő serkenti a hajhagymákat, erősebbé és egészségessé teszi, és még a növekedést is gyorsítja. Plusz még a körmöket is ápolja. Napi egy csipet a kocka élesztőből elég, hogy két hét után már látható legyen a hatása.



2010. november 18., csütörtök

A kifizetődő divat

A gazdasági válságot egyes szakemberek tagadják, mások elismerik. És vannak, akik meggazdagodnak belőle. A Tőzsdecápák Gordon Gekkoja is így tett. Viszont nem csak a tőzsde az egyetlen iparág, ahol kifizetődik a válságra való építés.


A II. világháború utáni állapotokat nehéz volt felszámolni, és a nők ismét nők akartak lenni. Ezt a vágyat teljesítettek Christian Dior: a new look a nőiességet helyezte előtérbe a háború szorgos-dolgos nőjével szemben. Az A-vonalú, térdig vagy térd alá érő szoknyák derékban végződtek, hozzá szűk zárt felsőt viseltek, amit csak alkalmi viselethez cseréltek dekoltált darabokra.


A 2008-2009-es válságot eljövetelét már 2006-ban is érezni lehetett, amire a filmipar reagált leggyorsabban, még a kicsúcsosodás előtt. 2007 júliusában mutatták be a Mad Men (Reklámőrültek) című amerikai sorozatot.
A boldog békeidők (1950-es évek) felgyorsuló fejlődése, a
professzionalizáció, a feminizmus és a semmittevés egyvelege „megnyugtatja” a válságot megélő embereket.



Aztán lassan a divatipar is reagált. Ha számításba vesszük, hogy a 2010/11 őszi téli kollekciók már tavaly ilyenkor elkészültek, azt mondhatjuk, hogy a divat pont időben válaszolt a válság hívó szavára. És ezeket a válaszokat most viseljük. Az újra megjelenő new look, a military, a bohókás, szabadságot hirdető ’70-es évek, de még a minimalizmus extra változata is mind-mind a pénzügyi történések hatására lett újra vagy újonnan divat. Ugyanazokat az ismérveket látjuk, amik a sorozatban is megjelennek: harcoló feminizmus, new look-os semmittevés, és még sorolhatnám!



Louis Vuitton



Zac Posen



Állítólag a válságból lassan kilábal a világ, de a divatban még érezni fogjuk hatását. Hogy hogyan, az nemsokára kiderül!


2010. november 17., szerda

Scary Xmas

Már megint november közepe van, és egyre közelebb a Karácsony. Erre akkor döbbentem rá először, amikor szombat este az Andrássy úton sétáltam. Fényár ugyan még nem volt, de a fákra már felcsavarták az izzósorokat. Advent sincs már olyan messze, vagyis megindul a karácsonyi dömping is.


Sok helyen már most azzal sarkallnak vásárlásra, hogy „karácsonyi ajándékötlet” címen akciókat hirdetnek. Nehéz elkerülni és nem tudomást venni róla. A fogyasztói társadalom önmagát generálva igyekszik mind nagyobb eladást produkálni, aminek az az eredménye, hogy már október végén lehet csokimikulást venni, a Karácsony pedig már november első felében szezonális.

Egymással szembeni elvárásunk is egyre magasabbra és magasabbra tőr: ilyen drága ajándék, olyan drága ajándék. Sokan luxusra vágynak, mások azon agyalnak, hogy mit kéne kérni a Jézuskától.

Az ünnepi látogatások, ebédek és vacsorák se töltenek el nagyobb nyugalommal az ajándékkok beszerzésénél. Mit vegyünk fel, hogyan nézzünk ki, mibe csomagoljunk, mit főzzünk?

A stresszfaktor szintje ekkor se csökken, idegeskedünk, ami nem tesz jót a szervezetünknek sem. Az amúgy is rohanó élet ilyenkor még gyorsabb tempót diktál, aminek egyrészt megálljt kell parancsolnunk, másrészt tartani is kell az iramot.

Hogy mit is tehet az ember ezek ellen, azt a következő egy hónapban olvashatjátok majd. Ajándékötletek és jelentéseik, smink és ruhatippek, isteni receptek és tradíciós ünnepi kaják, stresszcsökkentés, bőrápolás, relaxálás és felszedett kilók...

Kellemes Karácsonyi Dömpinget Minden Olvasónak!