Stylistocska gombocska I.

A ruha is teszi az embert

Nem is olyan régen még úgy gondoltam, hogy mindenki tudja mi áll jól saját magának. Ha valakinek van saját ízlése, akkor azt mindenki másnak el kell fogadnia. Persze ez utóbbi tény még mindig megállja a helyét, de hogy mindenki tudja, mi előnyös számára, az már régen nem.

Úgy gondolkodtam mindig, hogy az én személyiségemnek része az öltözékem, és senki ne szóljon bele. A vizsgákra vagy állás interjúra kiöltöztem, de általában megmaradt nálam a farmer, póló és tornacipő összeállítás. Ezeket mind a mai napig nagyon szeretem, hiszen rettentő kényelmesek, de át kellett állnom egy olyan stílusra, amiben komolyan vesznek.

Ciki, nem ciki, volt, hogy az öltözködésem miatt kiskorúnak néztek, miközben 25 éves vagyok. 40 évesen örül a nő, ha 10 évvel fiatalabbnak nézik, most viszont még nagyon bánt a dolog. Dolgozni és fiatal felnőttként érvényesülni nehéz, ha az embert még gyereknek nézik.

Sürgősen változtatnom kellett. Elkezdtem keresni a megfelelő megoldást a problémámra, és szerencsém volt, mert belefutottam a segítő kézbe. Találtam egy stylistot (öltözködési- és stílustanácsadót). Nem csak azt mondta meg, hogy mi áll jól nekem, de az új formavilágot is segített beleilleszteni a saját stílusomba. Rájöttem, hogy kell az ő szakértő szemlélete ahhoz, hogy egy egységes és a számomra megfelelő, előnyös külső kép alakuljon ki rólam.

Azóta sokat változtam, pedig csak az út elején járok. A kinézetem és ennek köszönhetően belső valóm is folyamatosan alakul. S bár sok még a tennivaló meglátjátok majd, hogyan haladok előre!

Üdvözlettel,

Vera

Az vagy, amit eszel...

...akkor is, ha kultúrát fogyasztasz. Statisztikák szerint a fiatalok többsége csak a populáris és a média által preferált „kultúrát” ismerik. Olvasni nem szeretnek, és ha mégis muszáj, sokuknál felüti fejét a funkcionális analfabétizmus.

De nem csak az olvasásról van szó. Nem ismerik a klasszikus filmeket, régi korok nagy művészeit, és tehetségük gyümölcseit. Petőfi persze mond valamit, de ha Kafkáról vagy Rembrandtról kérdezik őket, nagyokat pislognak. Általános műveltségük mélyen a béka hátsója alatt van. Nem tudják, hogy jövőjüket mennyire befolyásolja a későbbiekben az, ha felismernek egy Mozart zongorajátékot.

Íme néhány kötelező nem csak a múlt évezredből!

Film:

Az ötödik elem, Amerikai Gigolo, Hogyan kell egymilliót lopni?, Sabrina, Chicago, Casanova, Alice Csodaországban, Eredet, A Hercegnő, Közelebb, Frost-Nixon, Herkules (rajzfilm), Szörny Rt., The blind side, 500 nap nyár, Mad Money, Nők, South Park, Reklámőrültek

Könyv:

Vladimir Nabokov – Lolita

Lewis Carroll – Alice Tükörországban

Görög mitológia

Shakeapeare – Hamlet, Rómeó és Júlia, Tévedések vígjátéka, szonettek

Szalai Vivien – Hamis gyönyör

J.R.R. Tolkien – A Gyűrűk Ura

Milan Kundera – Nevetséges szerelmek

Szun-ce – A háború művészete

Henrik Ibsen – Nóra

Szabó Magda - Abigél

Művész:

Leonardo da Vinci, Salvador Dalí, Frida Kahlo, Claude Monet, Georgia O’Keeffe, Andy Warhol, Egon Schiele, Martin Munkacsi, Alfons Mucha, Annie Leibovitz, Helmut Newton, Mario Testino

Zene:

Bach, Beethoven, Debussy, Dvorak, Alicia Keys, Michael Bublé, The Fugees, Queen, Katie Melua, Cheryl Cole, Christina Aguilera, Coldplay, Damien Rice, Hans Zimmer, Harcsa Veronika, Muse, My Chemical Romance, One Republic, Jon Schmidt

One Republic - All The Right Moves

Emma Watson a Harry Potter premierjén!

Emma Watson káprázatosan jelent meg tegnap a Harry Potter legújabb részének londoni premierjén.

Ki ne emlékezne arra a loboncos hajú kislányra, aki az első részben eminens diáklányt alakított. És most kétség sem fér hozzá, hogy igazi nővé érett. Rövid, fiús haja sokkal jobban kiemeli arcát, és még magasítja is. A fekete csipkés ruha szépen emeli ki alakját, a tollrátétes szoknya pedig bohókásan kacérrá változtatja Emmát, miközben sminkje és egyszerű kiegészítői az eleganciát hangsúlyozzák.
Egyszerűen csodálatos!

„Lookizmus”, avagy az öltözködés nem magánügy

Sok szó esik arról, hogy az öltözködés önkifejezés, ami igaz is. De akármennyire az, mégsem tekinthetjük magánügynek, hiszen nem magányosan mutatkozunk, hanem több ember társaságában. A személyiség megnyilvánulása fontos, viszont szem előtt kell tartanunk más szempontokat is. Kortól és nemtől függetlenül.

Az, ahogyan kinézünk, nagyon sok mindent elárul rólunk. Hogyan viseljük a hajunkat, hogyan sminkelünk, milyen ruha van rajtunk stb. Egyszerűen minden, amit megjelentetünk, valamilyen véleményt alakít ki rólunk a többi emberben. A különböző szerepekhez különböző viselet társul. A fellépés akkor fejezi ki például a munkát, ha el is hisszük a másikról, hogy valóban abban a munkakörben dolgozik. És itt lép be a vizuálitás mellé a kommunikáció.

Ugyanis egy orvosról csak akkor hisszük el, hogy orvos, ha úgy beszél, és olyan ruhát visel, mint az orvos. Tehát, ami a hétköznapokban nem árt egy személynek, – a saját stílus, legyen bármilyen munkája – az árthat a szakmai hírnevének. Ha egy üzletasszony munka közben „plázacicát” játszik, korántsem fogok vele üzletelni, mert nem hiteles. És mennyi ilyet látni…!

Az emberi erőforrás áru lett. Nem jó, hogy ez így van, de el kell fogadnunk. És ha még sikeresek is akarunk lenni, akkor meg is kell felelni ennek az igénynek. Saját magunkat is áruként kell eladni a munkaerőpiacon. A mai gazdasági helyzetben pedig nem olyan könnyű munkát találni. Sem akkor, ha kezdő az ember, sem akkor, ha már tapasztalatai vannak. Ráadásul pikk-pakk az utcán találhatjuk magunkat munka nélkül.

A tudás mellett a külcsín is lényeges lett. Az áru, vagyis szakértelmünk csomagolása éppen olyan szerepet játszik, mint mondjuk a tapasztalatunk. A munkaadó már nem csak azt várja el, hogy gyorsan és jól végezzük a munkánkat, hanem hogy munkakörünknek megfelelően nézzünk ki. Ha üzletasszony, akkor elegánsan, meggyőzően – és nem kurvásan; ha orvos, akkor fehér köpenyben, orvosi szaknyelvet használva.

A kinézet alapján történő megkülönböztetés bár diszkrimináció, még nincsen megegyezés abban, hogyan lehetnek kizárni. És amíg ezt nem határozzák meg, addig nincs mit tenni…, be kell hódolnunk az elvárásnak. Ezt a jelenséget hívják lookizmusnak. Nem ideológiai vagy tudás-nem tudás, hanem esztétikai alapon való megkülönböztetés. Akár a testsúlyt, akár a piercing viselését nézik, nem számít, hogy mit tudsz, rögtön következtetnek.

Karrierünk építése tehát nagyban függ attól, hogy milyen a megjelenésünk. És bár kommunikációval is meg lehet győzni leendő vagy már meglévő főnökünket, mégiscsak az első 10 másodpercben, már megszólalásunk előtt dönti el, hogyan áll ahhoz, amit mondani fogunk. Bármiről is legyen szó.

A legjobban öltözött fiatal sztár – Ashley Greene

Minden rajongó látta a Twilight filmváltozatát. A mindig lebegő léptekkel közlekedő jövőbelátó Alice megformálója nem csak a filmekben volt stílusos.

A hétköznapi életben és a vörös szőnyegen egyszerű mégis egyedi. A 23 éves színésznő nem a mai fiatalság stílusát követi: sem öngyilkossági hajlamra (emo), sem zenei stílusára nem akar következtetni, ellenben a nőiességet mindig képviseli. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ennyi idősen már az amerikai Maxim magazin címlapjára is került.

A képek is magukért beszélnek… Minden fiatalnak hasonlóan stílusosnak kellene lennie, nem pedig a "picsásodásra" törekednie!