Jövőre máshogy lesz?!

Szinte minden ember tesz, vagy tett már szilveszteri fogadalmat. Az a gondolat, hogy valami új kezdődik, minket is sarkall, hogy az eddigi rossz, vagy elmaradt tetteinken változtassunk.

Milliószor hallottam már ismerősöktől, barátoktól fogadalmakat az óév utolsó napján. „Többet nem dohányzom!”, „Sokkal többet sportolok!”, „Egészségesebben fogok élni!”, „Keresek egy új munkahelyet!” – talán ezek a leggyakoribbak. És persze egy évre rá újra elhangzanak.

Hogy miért? Mert az emberek csak egy dolgot nem ígérnek meg: hogy kitartanak a fogadalmaik mellett. Ugyanis egy fogadalomnak csak és kizárólag akkor van értelme, ha azt be is tartjuk. Üres szavakat kár kilehelni a világűrbe, semmi értelme nem lesz.

Nem akarnék senkit elkedvetleníteni, hiszen fogadalmat tenni elhatározás, ami kezdetnek nagyon is jó. De a lényeg, hogy ne akarjuk elsőre meghódítani a világot. Inkább gondolkozzunk kisebb, de végrehajthatóbb dolgokban.

Például egy erős dohányosnak felesleges a teljes leszokást ígérgetnie. Inkább a „Kevesebb cigaretta egy nap”, vagy a „Kisebb nikotintartalmú cigarettára való átállás!” lehet a jó megoldás. Ezek ugyanis sokkal reálisabb célok.

Merjünk nagyot álmodni, de gondolkodjunk józanul, és legyünk tisztában a saját képességeinkkel és akaraterőnkkel. Egy kisebb siker rengeteget lendíthet az önbizalmunkon, míg egy nagy bukás…

Mindenesetre az én fogadalmam az, hogy a Fashioniszta jövőre sokkal több cikket ír nektek!

Stylistocska gombocska II.

Egy szép fotó hatalma

A divatfotózás egy olyan esemény, amelyet azt hiszem minden nő élvezne. Hiszen ilyenkor teljesen elkényezteti a stylist, a fotós és a sminkes. A jó fotók pedig olyanok, mint a cseresznyék a torta tetején.

A stylistomtól kaptam egy ilyen fotózási lehetőséget, amit pici habozással, de elfogadtam. Féltem, mert nem szoktak jó képek készülni rólam; nem tartom magam fotogénnek. De izgatottan vártam, hogy mi lesz belőle(m).

A smink és a ruhák nagyon különlegessé tették az élményt, a fényeket pedig félelmetes voltak. A fotózás nem tartott olyan sokáig, de a sminkeléssel és az öltözéssel eltöltött időt rettenetesen élveztem.

Hihetetlen érzés fogott el, amikor megláttam a képeket. Egyszerűen nem hittem el, hogy én vagyok rajtuk. Egy teljesen más ember, egy más nő nézett vissza rám. Furcsa volt, mert a képen a nőnek volt önbizalma és jól nézett ki, viszont ezt én nem éreztem addig.

Azt hiszem, ekkor tudatosult bennem igazán, hogy mekkora hatása van a külsőségeknek a belső világunkra. Nem csak önbizalmat ad, de jókedvre is tud deríteni egy-egy szép ruhadarab. Így ha bármikor adódik hasonló lehetőség, habozás nélkül elfogadom majd!

Üdvözlettel,

Vera

Az vagy, amit eszel...

...akkor is, ha kultúrát fogyasztasz. Statisztikák szerint a fiatalok többsége csak a populáris és a média által preferált „kultúrát” ismerik. Olvasni nem szeretnek, és ha mégis muszáj, sokuknál felüti fejét a funkcionális analfabétizmus.

De nem csak az olvasásról van szó. Nem ismerik a klasszikus filmeket, régi korok nagy művészeit, és tehetségük gyümölcseit. Petőfi persze mond valamit, de ha Kafkáról vagy Rembrandtról kérdezik őket, nagyokat pislognak. Általános műveltségük mélyen a béka hátsója alatt van. Nem tudják, hogy jövőjüket mennyire befolyásolja a későbbiekben az, ha felismernek egy Mozart zongorajátékot.

Íme néhány kötelező nem csak a múlt évezredből!

Film:

Az ötödik elem, Amerikai Gigolo, Hogyan kell egymilliót lopni?, Sabrina, Chicago, Casanova, Alice Csodaországban, Eredet, A Hercegnő, Közelebb, Frost-Nixon, Herkules (rajzfilm), Szörny Rt., The blind side, 500 nap nyár, Mad Money, Nők, South Park, Reklámőrültek

Könyv:

Vladimir Nabokov – Lolita

Lewis Carroll – Alice Tükörországban

Görög mitológia

Shakeapeare – Hamlet, Rómeó és Júlia, Tévedések vígjátéka, szonettek

Szalai Vivien – Hamis gyönyör

J.R.R. Tolkien – A Gyűrűk Ura

Milan Kundera – Nevetséges szerelmek

Szun-ce – A háború művészete

Henrik Ibsen – Nóra

Szabó Magda - Abigél

Művész:

Leonardo da Vinci, Salvador Dalí, Frida Kahlo, Claude Monet, Georgia O’Keeffe, Andy Warhol, Egon Schiele, Martin Munkacsi, Alfons Mucha, Annie Leibovitz, Helmut Newton, Mario Testino

Zene:

Bach, Beethoven, Debussy, Dvorak, Alicia Keys, Michael Bublé, The Fugees, Queen, Katie Melua, Cheryl Cole, Christina Aguilera, Coldplay, Damien Rice, Hans Zimmer, Harcsa Veronika, Muse, My Chemical Romance, One Republic, Jon Schmidt

One Republic - All The Right Moves

„Lookizmus”, avagy az öltözködés nem magánügy

Sok szó esik arról, hogy az öltözködés önkifejezés, ami igaz is. De akármennyire az, mégsem tekinthetjük magánügynek, hiszen nem magányosan mutatkozunk, hanem több ember társaságában. A személyiség megnyilvánulása fontos, viszont szem előtt kell tartanunk más szempontokat is. Kortól és nemtől függetlenül.

Az, ahogyan kinézünk, nagyon sok mindent elárul rólunk. Hogyan viseljük a hajunkat, hogyan sminkelünk, milyen ruha van rajtunk stb. Egyszerűen minden, amit megjelentetünk, valamilyen véleményt alakít ki rólunk a többi emberben. A különböző szerepekhez különböző viselet társul. A fellépés akkor fejezi ki például a munkát, ha el is hisszük a másikról, hogy valóban abban a munkakörben dolgozik. És itt lép be a vizuálitás mellé a kommunikáció.

Ugyanis egy orvosról csak akkor hisszük el, hogy orvos, ha úgy beszél, és olyan ruhát visel, mint az orvos. Tehát, ami a hétköznapokban nem árt egy személynek, – a saját stílus, legyen bármilyen munkája – az árthat a szakmai hírnevének. Ha egy üzletasszony munka közben „plázacicát” játszik, korántsem fogok vele üzletelni, mert nem hiteles. És mennyi ilyet látni…!

Az emberi erőforrás áru lett. Nem jó, hogy ez így van, de el kell fogadnunk. És ha még sikeresek is akarunk lenni, akkor meg is kell felelni ennek az igénynek. Saját magunkat is áruként kell eladni a munkaerőpiacon. A mai gazdasági helyzetben pedig nem olyan könnyű munkát találni. Sem akkor, ha kezdő az ember, sem akkor, ha már tapasztalatai vannak. Ráadásul pikk-pakk az utcán találhatjuk magunkat munka nélkül.

A tudás mellett a külcsín is lényeges lett. Az áru, vagyis szakértelmünk csomagolása éppen olyan szerepet játszik, mint mondjuk a tapasztalatunk. A munkaadó már nem csak azt várja el, hogy gyorsan és jól végezzük a munkánkat, hanem hogy munkakörünknek megfelelően nézzünk ki. Ha üzletasszony, akkor elegánsan, meggyőzően – és nem kurvásan; ha orvos, akkor fehér köpenyben, orvosi szaknyelvet használva.

A kinézet alapján történő megkülönböztetés bár diszkrimináció, még nincsen megegyezés abban, hogyan lehetnek kizárni. És amíg ezt nem határozzák meg, addig nincs mit tenni…, be kell hódolnunk az elvárásnak. Ezt a jelenséget hívják lookizmusnak. Nem ideológiai vagy tudás-nem tudás, hanem esztétikai alapon való megkülönböztetés. Akár a testsúlyt, akár a piercing viselését nézik, nem számít, hogy mit tudsz, rögtön következtetnek.

Karrierünk építése tehát nagyban függ attól, hogy milyen a megjelenésünk. És bár kommunikációval is meg lehet győzni leendő vagy már meglévő főnökünket, mégiscsak az első 10 másodpercben, már megszólalásunk előtt dönti el, hogyan áll ahhoz, amit mondani fogunk. Bármiről is legyen szó.

Görbe tükör II. - A leszivárgás-elmélet rejtelmei

Az egyes fogyasztási cikkek értékét inkább az adja, hogy milyen jelentést adunk neki, és nem az, hogy mennyi munkába kerül az előállítása. Életünk szimbolikus jelentéssel felruházott dolgokról, tevékenységekről szól, ezeket akarjuk megszerezni magunknak.

Az ipari forradalom után arra törekedtek az emberek, hogy „dologtalanságukat” külső jegyekkel jelezzék, még ha az nem is volt úgy. Ennek oka, hogy az uralkodó osztályra kívánnak hasonlítani, aki „dologtalan”.

Ma persze kicsit máshogy van. A divat területein uralkodó osztályok korántsem dologtalanok, de még mindig velük akarunk azonosulni. Vagyis a régivel ellentétben nem dologtalannak akarjuk mutatni magunkat, hanem szokásaikat, életmódjukat, munkájukat kívánjuk magunkévá tenni valamilyen formában.

A vebleni képletben (*) az ember mozgatórugója alapvetően az irigység, de szerintem megjelenik a versenyszellem - a „legyek olyan és még jobb is, mint ő” cél kitűzése -, és a birtoklási vágy is.

Azt el kell ismerni, hogy Veblen modellje nagyon leegyszerűsített. Nem jelenthetjük ki, hogy a társadalom egy értékrendszerrel rendelkezik. A társadalmi heterogenitásból eredően minden, amit a társadalom hoz létre, maga is heterogén lesz. Tehát az értékrend is más és más formában, minőségben mutatkozik meg. Ha a leegyszerűsített modell szerint azt tartjuk, hogy a társadalom homogén, nem is alakulhat ki divat, hiszen ez folyamatosan fejlődő jelenség, amiben az individuum és annak egyedisége szükséges. Ez alapján alakul ki a hasonulási és elkülönülési vágy is.

Ami a társadalom bizonyos rétegeiben divat, az egy másik rétegben vagy csoportban nem feltétlenül számít annak - ez teljesen egyértelmű. A többségnél azonban megfigyelhető, hogy a elit rétegét, illetve annak bizonyos tagjait tekintik követendő mintának. Ők szintén más és más értékrenddel rendelkezhetnek, így mindenki megtalálhatja a számára leghitelesebb sztárt.

Egyet értek Veblen azon gondolatával, miszerint a divat motorja valójában a középosztály. Amióta megerősödött, ez a réteg magát a változékonyságot hordozza pontosan azért, mert előrébb kíván jutni, és ehhez a már elől járók dolgait igyekszik átvenni.

Az elkülönülési vágy pedig arra sarkallja az elit tagjait, hogy valami újat, eredetit, még nem szokványosat találjanak ki, valósítsanak meg vagy kövessenek.

És itt be is zárul a leszivárgás-elmélet ördögi köre, hiszen ez az új ismét eléri a középosztályt, aki ismét azonosulásra törekszik.

A divat tehát örök körforgásból áll, és saját ellentmondása tökéletesen kivehető: mi is a divat? Amit még csak kevesen követnek, de a leszivárgás után sokan fognak, vagy ami már tömegek számára is elérhető?

(*)Thorstein Bunde Veblen - norvég-amerikai szociológus és közgazdász; vebleni képlet = leszivárgás elmélet

Görbe tükör I. - A divat fogalma

„Különösen a nők (…) akik egymás közt is megkülönböztetik magukat – azért mindegyik más ruhát vesz fel, mint a többiek, miután azonban ez a többieknek is eszébe jut, ők is másféle ruhát vesznek fel, mire ismét egyformán néznek ki. Ezt a folyamatosan ismétlődő jelenséget nevezzük divatnak…”

Karinthy Frigyes

Széles körben elterjedt az a nézet, hogy a divat az öltözködésről és a külsőségekről szól, amelynek nincs lényege. Holott szociológiai és szociálpszichológiai szempontból igencsak lényeges az egyén és a társadalom kapcsolatának folyamatában, alakulásában. Régebbi időkben a ruha divatjára volt egy nagyon jó szó, a módi. Sajnos mára ez a kifejezés teljesen eltűnt a köznyelvből.

Ha tudományos szempontból közelítjük meg, inkább a széles kört érintő népszerű és középtávú jelenségnek tekintjük a divatot. Mindig is társadalmi tény volt, amihez igazodni kellett valamilyen módon; amit egy bizonyos réteg vagy közösség hozott létre. Eszerint pedig nagyon sok területe vizsgálható…

Ebben a rovatban igyekszem majd olyan írásokat közölni, amik világosabbá teszik a divat, a társadalom és az egyén egymásra gyakorolt hatását. Arra is próbálok majd rávilágítani, hogy a divaton belül a módi terjedése, alakulása is vizsgálható folyamatokkal, elméletekkel.

(A továbbiakban tehát a módi kifejezés az öltözködés divatját hivatott jelenteni, míg a divat a társadalom és az egyén kapcsolatának, folyamatának jelenségeit.)