A 17. században, Cromwell halála után Angliában a megviselt társadalom könnyebb életre áhítozott, így támogatták a Stuart-ház restaurációját.
De II. Károly hatalomra kerülése után a királyi udvar nem emlékeztetett önmagára. A politika nem nagyon érdekelte az uralkodót, annál inkább az élvhajhászás: temérdek szeretője volt, és azzal bosszantotta portugál feleségét, hogy kéjhölgyeit udvarhölgyekké tette. Nemtörődömségének is köszönhető, hogy megindult a polgárság önszerveződése és 1695-től a sajtószabadság is.
Hedonizmusa igen csak hírhedt volt: az udvarban az számított divatosnak, aki fedetlen keblekkel mutatkozott. Ez a „totális” dekoltázs az udvari élet erkölcsi lazulását is jól példázza.
Franciaországban ugyanekkorra tehetjük a szögletes dekoltázs íveltebbé válását. Az angol „divat” ugyan nem jelent meg itt, de a kerek vonalak szexuálisan még vonzóbbá tették viselőjét. Olyannyira kihívónak találták Európa szerte ezt a formát, hogy 1730-ban például megtiltották a nőknek, hogy kerek dekoltázzsal lépjenek be bécsi templomokba.
A 18. századi nők már csak minimális mértékben takarták el mellüket. A kihívó viselet pedig annál inkább elvárt lett, minél jelentősebb társadalmi eseményről volt szó. Ilyenkor szabadabban kellett megmutatni a melleket, mint a hétköznapokban.
A divatnak ezt a vonását ma is megtalálhatjuk, mikor a sztárok ruháit figyeljük meg a hétköznapokban és a vörös szőnyegen.
ennél én voltam a múzsa...csókok..Adrienn
VálaszTörlés