A tetoválás évezredek óta jelen van az ember történelmében, de a posztmodern korig nem divatból készítették el a különböző motívumokat. Spirituális tartalma volt minden egyes darabnak, ráadásul olyan tényeket közölt adott személyről adott társadalmi kereteken belül, amit mindenki megértett. Minden kultúrának megvolt a saját jelrendszere, legyen az a harcosokon, a politikai, társadalmi vagy vallási vezetőkön. Van, ahol egy-egy jelért meg kellett küzdeni, máshol korral érdemelték ki.
A szkíta lovasság katonái például, hogy szabadon tudjanak mozogni lovaikon harc közben, csupán egy bőrből készült mellkas páncélt hordtak. Testük többi részét tetoválásokkal díszítették, amiknek mind védelmező és hírközvetítő szerepük volt.
A mai technikával szemben, ami gyors és mondhatni fájdalommentes ( - bár ez igencsak túlzás), akkoriban több időt vett igénybe, és sokkal nagyobb fájdalommal járt.
A népszociológia szerint a test minden ember számára lelke templomát jelöli, amit nem lehet ok nélkül bepiszkolni. Ellenben ha valamilyen üzenetet hirdetnek, akkor engedélyezett a „megszentségtelenítése”.
Ezért is van az, hogy minden harcosnak megvolt a maga engedélye a tetoválásra, és ezért van, hogy minden alvilági szervezet saját jelrendszertalakított ki. Szemléletes példa erre az orosz maffia több tagjánál a térdekre tetovált csillag. Ezzel jelzik azt, hogy soha senki előtt nem térdelnek le, vagyis senki előtt nem alázkodnak meg. De nézhetjük a szem alá tetovált könnycseppeket is, ami azt jelzi, hogy viselője már ölt embert. A könnycseppek száma pedig a meggyilkoltak számát mutatja.
Persze nem csak negatív vagy harcra buzdító jelek szerepelnek a tetoválás történelemkönyvében. Az orvosilag és esztétikailag elkészített tetoválások sokak számára előnyös. Sőt, sokaknak szükségük is van rá. A legújabb, hogy a divatházak sorra mutatják be lemosható tetoválásaikat, amik szépek, és nem is jelölnek meg egy életre.
Az pedig megint egy másik kérdés, hogy manapság az emberek olyan jelet varratnak magukra, aminek jelentésével nincsenek is tisztában. És csak azért teszik ezt, mert úgy érzik, ettől lesznek divatosak. De amíg nincs okuk, hogy ezt megtegyék, nem a divatosságukat és az eredetiségüket hirdetik, csupán azt, hogy ők is egyek a birkák között.
