Sokan azt hiszik, hogy ha az aktuális divatirányzatok szerint öltöznek fel, akkor stílusosak is lesznek. Magukra aggatnak mindenfélét, amit a boltokban találnak. Legjobb példa erre a tél slágere, a szőrmemellény, amit – ahogy látom – karácsony után máris mindenki elfelejtett.
A divat folyton-folyvást változó jelenség. Dizájnerek álmodják meg, középkategóriás és felsőkategóriás üzletek viszik nagy mennyiségben piacra, és mi, közemberek követjük. Vagy legalábbis igyekszünk követni…
Mert kinek is van arra energiája és elég vastag pénztárcája, hogy 3-4 havonta kidobálja majd a legújabb trendeknek megfelelően újra felépítse a ruhatárát?
Ráadásul a divat ilyen mélységes követése nem azt sugallja, hogy kiforrott és megbízható egyéniségünk van. Éppen ellenkezőleg: egyéniségünk, egyediségünk hiányát áruljuk csak el vele. Közhelyesek leszünk egy olyan világban, ahol az egyéniség legalább annyira fontos, mint a szakmai felkészültség.
A stílus „belülről fakad”. Kell persze hozzá a divat forgataga, de az alapot maga az ember adja. A férfi és a nő, aki senki máshoz nem hasonlítható, de aki hat a körülötte lévő világ.
Stílusunk minket fejez ki, szemléletünk és érzéseink látszanak meg azon, ahogy kinézünk.
És, hogy akkor szükségünk van-e a divatra?
A válasz mindenképpen igen! Ha nem lenne, miből is válogathatnánk ki azokat a darabokat, amik a későbbiekben a legjobb oldalunkat mutatják meg?!
