2010. október 27., szerda

„Lookizmus”, avagy az öltözködés nem magánügy

Sok szó esik arról, hogy az öltözködés önkifejezés, ami igaz is. De akármennyire az, mégsem tekinthetjük magánügynek, hiszen nem magányosan mutatkozunk, hanem több ember társaságában. A személyiség megnyilvánulása fontos, viszont szem előtt kell tartanunk más szempontokat is. Kortól és nemtől függetlenül.


Az, ahogyan kinézünk, nagyon sok mindent elárul rólunk. Hogyan viseljük a hajunkat, hogyan sminkelünk, milyen ruha van rajtunk stb. Egyszerűen minden, amit megjelentetünk, valamilyen véleményt alakít ki rólunk a többi emberben. A különböző szerepekhez különböző viselet társul. A fellépés akkor fejezi ki például a munkát, ha el is hisszük a másikról, hogy valóban abban a munkakörben dolgozik. És itt lép be a vizuálitás mellé a kommunikáció.


Ugyanis egy orvosról csak akkor hisszük el, hogy orvos, ha úgy beszél, és olyan ruhát visel, mint az orvos. Tehát, ami a hétköznapokban nem árt egy személynek, – a saját stílus, legyen bármilyen munkája – az árthat a szakmai hírnevének. Ha egy üzletasszony munka közben „plázacicát” játszik, korántsem fogok vele üzletelni, mert nem hiteles. És mennyi ilyet látni…!


Az emberi erőforrás áru lett. Nem jó, hogy ez így van, de el kell fogadnunk. És ha még sikeresek is akarunk lenni, akkor meg is kell felelni ennek az igénynek. Saját magunkat is áruként kell eladni a munkaerőpiacon. A mai gazdasági helyzetben pedig nem olyan könnyű munkát találni. Sem akkor, ha kezdő az ember, sem akkor, ha már tapasztalatai vannak. Ráadásul pikk-pakk az utcán találhatjuk magunkat munka nélkül.


A tudás mellett a külcsín is lényeges lett. Az áru, vagyis szakértelmünk csomagolása éppen olyan szerepet játszik, mint mondjuk a tapasztalatunk. A munkaadó már nem csak azt várja el, hogy gyorsan és jól végezzük a munkánkat, hanem hogy munkakörünknek megfelelően nézzünk ki. Ha üzletasszony, akkor elegánsan, meggyőzően – és nem kurvásan; ha orvos, akkor fehér köpenyben, orvosi szaknyelvet használva.


A kinézet alapján történő megkülönböztetés bár diszkrimináció, még nincsen megegyezés abban, hogyan lehetnek kizárni. És amíg ezt nem határozzák meg, addig nincs mit tenni…, be kell hódolnunk az elvárásnak. Ezt a jelenséget hívják lookizmusnak. Nem ideológiai vagy tudás-nem tudás, hanem esztétikai alapon való megkülönböztetés. Akár a testsúlyt, akár a piercing viselését nézik, nem számít, hogy mit tudsz, rögtön következtetnek.


Karrierünk építése tehát nagyban függ attól, hogy milyen a megjelenésünk. És bár kommunikációval is meg lehet győzni leendő vagy már meglévő főnökünket, mégiscsak az első 10 másodpercben, már megszólalásunk előtt dönti el, hogyan áll ahhoz, amit mondani fogunk. Bármiről is legyen szó.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése