Személy szerint, nekem, a karácsony nem éppen a boldog meglepetésektől és a „Jaj, alig várom, hogy lássa! El fog ájulni!” - érzéstől teli, hanem a rettegéstől. Nem klasszikus értelemben vett rettegéstől, hanem az ajándékozásétól, amely nem tartozik éppen az erősségeim közé. Fehér holló ritkaságú nálam a jó ötlet és akkor még a megvalósítás, vásárlás nem is került képbe. Szóval borzalmas dolog ez.
Akkor kezdődik a lelki terror, amikor október végével felkerülnek a karácsonyi díszítések és a november is már arról szól, hogy nemsokára itt a nagy fenyőfás nap. Karácsonyi vásárok, girlandok, és zene…, egyenlő egy végzetes lelkiismeret-furdalással. Persze nem hagynám, hogy beszippantson a kereskedelem, de nagyon jó trükkjei vannak.
Nem tudok olyan ajándékot választani, ami (1.) igazán tetszene a címzettnek, (2.) megéri az árát, (3.) nem kell érte órákat kutatnom!
Annak érdekében tehát, hogy ne is gondoljak az ilyentájt átélt kudarcaimra, el is kerülöm az ilyen helyeket. Amivel nem oldottam meg a problémát. Olyannyira nem, hogy lassan eljön december 24-e reggel és én nem vettem semmit. Így kerül mindig a képbe az utolsó pillanatos vásárlás.
Mint mindenki tudja, ez nem megoldás. De mit tegyek?
Üdvüzlettel,
Vera
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése