Stylistocska gombocska I.

A ruha is teszi az embert

Nem is olyan régen még úgy gondoltam, hogy mindenki tudja mi áll jól saját magának. Ha valakinek van saját ízlése, akkor azt mindenki másnak el kell fogadnia. Persze ez utóbbi tény még mindig megállja a helyét, de hogy mindenki tudja, mi előnyös számára, az már régen nem.

Úgy gondolkodtam mindig, hogy az én személyiségemnek része az öltözékem, és senki ne szóljon bele. A vizsgákra vagy állás interjúra kiöltöztem, de általában megmaradt nálam a farmer, póló és tornacipő összeállítás. Ezeket mind a mai napig nagyon szeretem, hiszen rettentő kényelmesek, de át kellett állnom egy olyan stílusra, amiben komolyan vesznek.

Ciki, nem ciki, volt, hogy az öltözködésem miatt kiskorúnak néztek, miközben 25 éves vagyok. 40 évesen örül a nő, ha 10 évvel fiatalabbnak nézik, most viszont még nagyon bánt a dolog. Dolgozni és fiatal felnőttként érvényesülni nehéz, ha az embert még gyereknek nézik.

Sürgősen változtatnom kellett. Elkezdtem keresni a megfelelő megoldást a problémámra, és szerencsém volt, mert belefutottam a segítő kézbe. Találtam egy stylistot (öltözködési- és stílustanácsadót). Nem csak azt mondta meg, hogy mi áll jól nekem, de az új formavilágot is segített beleilleszteni a saját stílusomba. Rájöttem, hogy kell az ő szakértő szemlélete ahhoz, hogy egy egységes és a számomra megfelelő, előnyös külső kép alakuljon ki rólam.

Azóta sokat változtam, pedig csak az út elején járok. A kinézetem és ennek köszönhetően belső valóm is folyamatosan alakul. S bár sok még a tennivaló meglátjátok majd, hogyan haladok előre!

Üdvözlettel,

Vera