Egy igazán elgondolkodtató könyv került a kezembe a múlt héten, ami alapjaiban változtatta meg gondolataimat a nők viselkedéséről, céljaikról és életvitelükről. Pedig magam is nő vagyok…
Szalai Vivien első könyve megdöbbentő őszinteséggel mesél arról a világról, amit mi, hétköznapi emberek csillogóan-ragyogóan szépnek és gondtalannak látunk. Benne mégis ármányokkal, kétségbeesett gazdagokkal és zátonyra futott, érzelmek nélküli életekkel találkozunk. A Hamis gyönyör című könyvben a legkeresettebb magyar luxusprostituált igaz történetével ismerkedik meg az olvasó. A gondolatok és vallomások sorát megdöbbentő közönnyel tálalja elénk a Szofi álnevű lány, és merőben elgondolkodtat azon, hogy valóban ő él elítélendő életet, vagy ő csak bevallja azt, amit mások nem mernek.
Ki is az igazi prostituált? Az a nő, aki vállalja, hogy pénzért nyújt szolgáltatásokat, vagy az, aki magának ugyan bevallja, mások előtt azonban tagadja, hogy a „szeretett” férfit nem is szereti annyira, ellenben a pénzét és azt, ami neki jut ebből, igen.
Aki luxusprostituáltként keresi meg a betevőjét, nem ismerjük fel az utcán. Míg azok a lányok, akik szexuális vonzerejüket ruhájuk mikéntjével akarják erősíteni – sikerrel vagy sikertelenül-, addig a testükből élő nőket kifinomult ízlés lengi körül nappal, és este is csak egy csipet közönségességgel fűszerezik meg. Nem az a céljuk, hogy prostituáltnak nézzenek ki, hanem, hogy kívánatossá és sejtelmessé tegyék magukat a férfiak szemében.
Ők vállalják, hogy eladják magukat, és mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése